Bozzay Pál 1829-1852

 

 

 
 

"Bozzay életének, munkásságának gyümölcse egy 
sugár ama nagy időkből, melyeknek küzdelmeit 
és dicsőségét, eredményeit és tanulságait, vajha soha 
ne feledné és bölcsen használná a nemzet." 

(Lévay József)

 

Névadónk, Bozzay Pál kővágóörsi földbirtokos család szülötteként középiskoláit Pozsonyban végezte, a jogi képesítést Késmárkon szerezte meg. 1847-ben mint joggyakornok a szülőföldjéhez közeli Gulácson (ma Nemesgulács) vállalt munkát, s mint gyakorló jogász részt vett az 1847-es pozsonyi országgyűlésen, majd 1848-ban az országgyűléssel ő is Pestre költözött. Mint önkéntes részt vett a szabadságharc számos ütközetében. Honvéd őrmesterként Erdély határán tette le a fegyvert, mely után önkényesen besorozták az osztrák hadseregbe. Elhivatottsága és gyenge fizikuma nem tudott megbirkózni a hazája miatti súlyos lelki és a kiméletlen bánásmód miatti testi szenvedésekkel. Mivel apja nem tudta kiváltani, mint gyógyíthatatlan beteget szerelték le 1852 májusában. Ezután a Zánkán élő nagybátyja, Diskay Jonatán birtokán remélt gyógyulást, de betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. 1852. június 24-én halt meg. Síremléke a zánkai köztemetőben áll. 
Versei 1847-ben jelentek meg először a Jókai által szerkesztett "Életképek"-ben. (Költészetéről Petőfi és Arany János is elismerően nyilatkozott.)  Kelet könyvei című költői elmélkedése 1848-ban jelent meg.  A szabadságharc idején sorra születtek a haza szabadságáért, a forradalom és a szabadságharc győzelméért lelkesedő hazafias versei. Később a kényszerű osztrák katonasorban sinylődő beteg ember csüggedt hangvételű, honvágyat tükröző költeményeiben a haza és a magyarság sorsáért aggódó, és ha kell, a harcot betegen is vállaló hazafi szólal meg.

 

 

A dicsőségről.
Lerázom annyi esztendők porát 
Lelkemről, mig fölépitem magamnak 
A hir s dicsőség márvány-csarnokát, 
Sötét romjából a kiholt múltaknak. 
Benézek a dicsőség csarnokába, 
Oh hogy sugárzik, mint a déli nap! 
Beárnyékolni jőjj, borostyán ága, 
A nap sugára ellen, siromat.

Ha lombjaidból messze századok 
Telei talán már kivetkeztetének: 
Jön a tavasz, ismét virúljatok, 
Fejére a szabadság emberének! 
Mert a dicsőség nem tünékeny álom, 
Bár néha egyetlen sugárt bocsát; 
De egyetlen sugár belőle, három 
Századnak fénylik éjszakáin át.

Rom a dicsőség; mért nem éltem én 
Akkor, midőn még csorbulatlan álla! 
Születtem volna napnak reggelén, 
El nem boritna éjszakák homálya. 
Teremthetendék hőset a hazának, 
Egy Miltiadesz bajnok-szobraként; 
Kezeim tán egy Olympot foszthatának, 
Szegény hazám! neked babérokat.

Rom a dicsőség. Épitsd fel hazám, 
Bús romjait e fényes ravatalnak; 
Későbbi gyermekid között talán 
Lesznek, kik benne élnek és meghalnak, 
Kik mondják majd: küzdöttem s nem hiába, 
Mert hosszú éj után feltünt a nap; 
Beárnyékolni jőjj, borostyán ága! 
A nap sugára ellen siromat.

(1848.)

   


2018-07-02

Napközis tábor első napja (5 hetes)

A tanév programja :


Digitális napló :


Digitális témahét


Fenntarthatósági témahét


BAFIT


A Zánkai Általános Iskoláért Alapítvány


BUSZMENETREND :


HATÁRTALANUL :


Német +


NYÁRI TÁBOROK 2017: